Idegen tollak
Prológ
És nem marad menedék semennyi, Itt tenyészni lehet csak csupán, A falkával föl-le, föl-le menni Az enyészet korhadt grádicsán. Valaminek itt annyira vége,
Amennyire vég nem volt soha, Halleluja száll a szennyes égre, S beköszönt a semmi fénykora. Gond feledve, bánat eladva, S szétrohadva haragnak harangja.