Köszönöm, de neee, ez tényleg túlzás… Naaa, mondjátok még egy kicsit. 

 

Néhány elégedett ügyfél

Zoli egy valódi alkimista. Transzcendens nézőpontjain, és proaktív kérdésein keresztül, sikerült felismernem önmagam elől elrejtett belső értékeim, és megfogalmaznom ki nem mondott céljaim. Bölcsessége, szabadonhagyó gondolatai, és türelme, olyan atmoszférát teremtettek, melyben a legnehezebb benső folyamataim során is teljes biztonságban érezhettem magam.

Alkímiai folyamatunk legnagyobb ajándéka, hogy Zoli támogatásával, közelebb juthattam önvalómhoz, így felhasználhatóvá váltak belső erőforrásaim, amihez akkor is hozzáférhetek ha Ő épp nincs jelen az életemben…

Szabó Ági
coach § terapeuta

Lassan húsz éve vagyok újságíró, és ez alatt az idő alatt – az Internettótól a Vox Mozimagazinon, a Kreatívon és a HVG-n át a 24.hu-ig – számos jelentős online és nyomtatott lapban dolgoztam. Most az NLCafé munkatársa vagyok, ahol főként nagyinterjúkat és szociális kérdésekkel – hajléktalansággal, gyerekszegénységgel, fogyatékossággal élőkkel, civil szervezetekkel – foglalkozó cikkeket, riportokat írok. Szeretem a munkámat: mert így két évtized múltán is örömöt, sikerélményt és biztonságot nyújt a számomra. De ez nem volt mindig így.

Két évvel ezelőtt a magyar sajtó és a közbeszéd helyzetét látva, komolyan elgondolkodtam azon, hogy feladom a hivatásom és más megélhetés után nézek. Szakmai és egzisztenciális szempontból is holtpontra jutottam, sokat tépelődtem azon, hogyan szabadulhatnék ki ebből a lehetetlennek tűnő helyzetből. Nagy szerencsémre, a jó sors összehozott egy olyan szakemberrel, aki tapasztalatával, bölcsességével és éleslátásával át tudott segíteni ezen a holtponton; akivel együtt dolgozva új lehetőségeket és kihívásokat találtam a munkámban.

Zoltánnak sok mindent köszönhetek. Ő volt az, aki segített nekem abban, hogy más szemszögből, valódi perspektívába helyezve nézzem az életemet. Ő volt az, aki segített nekem abban, hogy objektív és elérhető célokat tűzzek ki magam elé, aki megtanította nekem, hogy az eredményekre és sikerekre alapozva teljesebb és boldogabb életet építhetek magamnak – de a kudarcokból is rengeteget tanulhatok. Igazi mentort találtam benne – és igaz barátot. Mindig hálás leszek neki azért, amit értem tett.

Dávid Imre
az NLCafé újságírója


Ádám-díj

2016-ban az „Ádám-díj” civil társaság három alapítója, Szűcs Andrea ügyvéd, V. Kulcsár Ildikó újságíró és Zimányi Zsófia kulturális menedzser, művészeti vezető egyszerűen csak megelégelte, hogy eltűnt a humor és a derű a hétköznapokból, s a közélet harci tereppé vált. Arra gondoltak, hogy egy „derűs” civil díj is révén is kifejezhető: vannak férfiak, akik nagyon sokat tesznek azért, hogy a párjuk-feleségük sikeres legyen. 

Az első évben, harmadmagammal engem is megtiszteltek ezzel a szívet melengető díjjal.

A díjátadáson mondta életem párja és értelme, Ági, az alábbi laudációt.

Mi egy öreg-fiatal pár vagyunk. Öreg – hiszen ketten együtt elmúltunk már 130 évesek. De fiatal pár, hiszen még csak néhány éve vagyunk együtt. Némi eufemizmussal azt is mondhatnánk, hogy életünk delelőjén túl ismertük meg egymást. Ráadásul – bár korántsem vagyunk internet generáció – mégis a világhálón, mégpedig egy társkereső oldalon. Az első napokban csak leveleztünk, és telefonon beszélgettünk órákig.

Hihetetlen sármja van az én kedvesemnek, és nagyon tud udvarolni. Pár nap alatt elérte, hogy fülig beleestem – bár nem vagyok egy könnyen szerelmesedő fajta.

 „Nem vagy normális, anyám, még nem is ismered!” – mondta a lányom.

„De, ismerem” – válaszoltam – „átírta, fejtetőre fordította nekem a világirodalom legmacsóbb versét. Semmiért egészen helyett Egészért egészen lett a címe.” Azt írta:

„Mutasd meg a teljes egyenrangúság
Örömét, és hogy a világnak
A kedvemért része vagy.”

És ez így is lett.

Noha korábban a világ legjobb háziasszonya volt a felesége, szó nélkül vette tudomásul, hogy nálam legfeljebb a nap süt.

Teát főz nekem, mert különben nem iszom eleget, és amióta ekzéma nőtt a kezemre a mosogató közelébe se enged, pedig utál mosogatni.

Utálja, ha fényképezik, de a kedvemért hajlandó volt a kamera lencséje elé állni (pontosabban ülni, félig háttal a zongoránál), amikor V. Kulcsár Ildi cikket írt rólam a Nők Lapjának.

Amíg ő nem volt, még véletlenül sem sikerült egyetlen hibátlan prezentációt előállítanom. Most ő javítja összes ppt-met, címet ad a cikkeimnek, headline-t ír hozzájuk és formába önti őket.

Beszélget a klienseimmel, ha várniuk kell rám, teával, kávéval kínálja, és – utolérhetetlen sármjával – elbűvöli őket. Ő teszi lehetővé, hogy orvosként, terapeutaként is képességeim legjavát tudjam nyújtani.

Nem nézett hülyének, nem nevetett ki, amikor orvos létemre azt vettem a fejembe, hogy a 60. születésnapomon egy verses-dalos műsorral foglalom össze az életemet. Biztatott, segített, mögém ült a pódiumra és zongorán kísért. Nem aggódott, hogy csúfosan lejáratjuk magunkat. Mellettem volt és biztonságot adott.

Idős emberekként sok mindent éltünk át. Túl vagyunk több kapcsolaton, házasságon, váláson. Csodálatosképpen megadta az élet, hogy átélhetünk egy olyan szerelmet, amire öreg fejjel már egyáltalán nem is számítottunk. És – úgy tűnik – már elég bölcsek vagyunk, és elég sok tudást, tapasztalatot gyűjtöttünk össze ahhoz, hogy megőrizzük a boldogságot, amit ajándékba kaptunk.

Úgy döntöttünk, hogy „összetesszük, amink van” – nemcsak a négy fal között, hanem a külvilágban is. Mert missziónknak érezzük, hogy átadjuk mindazt, amit tudunk. Tudásunkat, élettapasztalatunkat, és a szerelmünk adta élményeket felhasználva párkapcsolati tanácsadással, mediációval is foglalkozunk, tréningeket tartunk.

De ez nem megy magától, ehhez tanulni kellett. Zoltán túl a hatvanon hajlandó volt új szakmát tanulni, hogy együtt dolgozhassunk. Hány férfi képes – hány hajlandó erre? (Más kérdés, hogy vele született hallatlan empátiájával és intuíciójával néhány év alatt jobb coach, mediátor és tréner lett, mint sokan, akik évtizedek óta gyakorolják.)

És még mindig tud udvarolni. Mindjárt adom a vénasszonyt – mondja, ha a fiam hív telefonon, nekem viszont a fülembe súgja, hogy fiatal vagyok és szép, és nem fél, hogy rászakad a tető.

Az átírt Szabó Lőrinc versben írta:

„Légy lámpa, ami ég akkor is,
Ha lecsavarom,
Légy önmagad,
Akkor is, ha nem akarom;
Nekem Te kellesz: Mindenért Egészen!”

Akkor elhittem. Most már tudom. Most és mindörökké..

Az Ádám-díj kapcsán adtam interjút Barát Józsefnek, ami 168 óra hasábjain jelent meg.

Munkámmal csupán annyit szeretnék közvetíteni, hogy a férfi VS nő gondolkodási sémáinkat bátran változtassuk át a férfi ÉS nő paradigma rendszerré. Hálásan köszönöm a jelölést, és a díjat. Nagy megtiszteltetés, hogy az elsők között lehettem, akik átvették a kitüntetést.


Egy tanácsadó-képző tréningünk résztvevői kettőnkről

 

Kedves Ági és Zoli!

Számomra egy olyan világ ajtajához adtatok kulcsot, melyet a megértés és a tiszta segítő szándék vezet. Hálásan köszönöm Nektek!
Zsuzsi

Kedveseim,
Szeretném megköszönni, hogy visszaadtátok nekem, ami a legfontosabb – ÖNMAGAMAT.
Ölelés,
Csilla

Drága Ági és Zoli!

Köszönöm szépen azt az elképesztő tudásmennyiséget, melyet már az első naptól kezdve folyamatosan megosztottatok velem. Ezt feldolgozva egy teljesen új szemléletet vettem fel, mely láthatóan jó hatással van az életemre és a munkámra.

Hálás vagyok Nektek!
Anna

Én azért jöttem Hozzátok, mert be szerettem volna kukucskálni egy olyan szobába, amihez remélni sem mertem, hogy egyszer saját kulcsom lehet. Nagyon köszönöm Nektek, hogy nem csupán a kulcsot adtátok oda, hanem bevezettetek a szoba közepébe!!!

Hiányozni fogtok! Millió puszi
Móni

Drága Ági és Zoli!

Hálásan köszönöm azt, hogy közelebb kerültem önmagamhoz, köszönöm, hogy tágítottátok a világképemet, és ezáltal könnyebb megértenem és elfogadnom a helyzeteket.
Adrienn

Kedves Ági! Kedves Zoli!

Köszönöm azt a mérhetetlenül sok szeretetet, odafigyelést, amit a tanfolyam ideje alatt Tőletek kaptam. Minden egyes hétvége után feltöltődve mentem haza.

Köszönöm, hogy választ kaptam a kérdéseimre, melyeket azelőtt senki nem tudott megválaszolni nekem. Köszönöm, hogy visszaadtátok a reményt, hogy visszakaphattam önmagam.

Egy élmény volt köztetek lenni! Mindig a szívemben foglak őrizni Titeket!

Őszinte szeretettel
Ancsa