Életünk egésze és kisebb-nagyobb részletei is folyamatokban zajlanak. A leghosszabb folyamat maga az életünk a születéstől a halálig, egyébként pedig mindig kisebb-nagyobb folyamatokat élünk meg, gyakran többet is egyszerre. Ezek a folyamatok általában nem akadnak el, hanem végig mennek a kezdetüktől a végükig. Maguktól nem szakadnak félbe, csak valamilyen külső behatásra, és megfelelnek a szokásos hármas egység követelményeinek, vagyis fejlődnek, tetőznek és hanyatlanak. A három nagy szakaszon belül a folyamatok kisebb ciklusokra oszthatók, amelyeken mindenki, aki az adott folyamat résztvevője végig kell menjen, élvezve minden örömöt, és megküzdve minden körülménnyel, ami az adott folyamat szakaszra jellemző.

Az egyes ciklusok során természetesen jelentkeznek problémák, amik kisebb-nagyobb nehézségek árán leküzdhetők. A szakaszokon belüli problémák szinte mindig tipikusak, bár ezeket mindenki a maga módján éli meg, és ettől egyedivé válnak a résztvevők számára, de a külső segítő számára felismerhetők.

Az egyes ciklusok határán krízis-helyzetek alakulnak ki. Általában nézve a kríziseket két tulajdonság jellemzi. Részben komoly problémát hordoznak, másrészt – eltérően a cikluson belüli problémáktól – ezek csak komoly változtatással, megújulással oldhatók meg. A ciklushatáron bekövetkező krízisek megoldása vezet át a következő ciklusba. Megoldás nélkül továbblépés nincs.


Életünk egyik legfontosabb folyamata, a párkapcsolati életfolyamat több más szempontból is jellegzetes.

Mindenkinek saját, személyes párkapcsolati életfolyamata van. Ehhez a párja társul szegődik. Néhány évtizeddel ezelőtt, mikor azonos életkorban, zömmel fiatalon kezdtünk bele az első és általában egyben az egyetlen tartós párkapcsolatunkba, ez nem jelentett összehangolódási nehézséget. Erre biztosítékul a két ember hasonló kiinduló helyzete és a céljaik azonossága szolgált.

Egy párkapcsolatban ketten vagyunk, a párkapcsolati életfolyamatot ketten éljük át, kétféle érintettséggel, kétféle akarattal, kétféle vágyakkal, kétféle személyiséggel. Így minden hatékony problémamegoldás csak egyeztetéssel lehetséges, ami a probléma jellegétől függően jelent eltérő nehézséget. De, mivel párkapcsolati problémákról van szó, gyakran a saját jelentőségükön túlnöveli azokat valamiféle indulat és az ebből következő hibáztatás.

Az utóbbi időben a tartós párkapcsolatok egyre később kezdődnek, igaz, hogy a folyamat egésze – megnövekedett életkorunk miatt – jellemzően nem rövidebb. Gyakoribbá vált viszont, hogy a ciklushatár-válságokat a párok nem tudják együtt megoldani, ezért szétválnak és a következő ciklust ki ki más felállásban, más párral kezdi el, ami ilyenkor már általában más családot is jelent. Erre az „Én gyerekem, meg a te gyereked veri a mi gyerekünket.”, meg az „Én exem, meg a te exed ássa alá a mi családi életünket.” típusú helyzetre jött létre az új fogalom: a patchwork-család. Sokak életében nem ritka három-négy tartós párkapcsolat sem. Az is jellemző, hogy az újrakezdés során – általában az egyre jellemzőbb nagy korkülönbséges párkapcsolatok miatt – eltérő ciklusba tartó párok kezdenek bele, miközben fogalmuk sincs arról, hogy a más élethelyzetük miatt másféle célokkal és elképzelésekkel érkeztek.


A párkapcsolati életfolyamat öt ciklusból, és harmadikon belül három alciklusból épül fel.

  1. A tartós párkapcsolatot megelőző első szakasz a párkeresés fázisa. Jellemzői az életkezdési válság/quaterlife crisis, és az elköteleződési nehézségek. Ennek a szakasznak – akár az élet végéig is tartó – elhúzódása a szingli életmód.
  2. A családalapítás, az együttélést kezdő ifjú házaspár élete. A két leglényegesebb jellemzője a dominanciaharc és az összecsiszolódás, természetesen a kettő együtt, egyszerre.
  3. A család gyerekkel, ahol nagyon eltérő jellemzői és problémái miatt külön kell tárgyalni a csecsemők, az iskolás gyerekek, és a serdülők és fiatal felnőttek jelenlétét a családban.
  4. A szülők életének egyik, talán valóban a legnehezebb időszaka mikor a gyerekek kirepülnek, és a szülők újra ketten maradnak. A ciklus jellegzetes problémája az életközép válság/midlife crisis.
  5. Az időskori család, aminek két jellemző problémája van, a tevékenységek, elsősorban a munka hiánya, és ebből eredően a célok hiánya, illetve a szembenézés az öregséggel, az elmúlással.

Az egyes ciklusokról külön-külön blogban írok a következő hetekben. Várlak benneteket szeretettel.

Fotók: https://www.pexels.com/hu-hu/https://pixabay.com/https://unsplash.com/


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük