Cselekedeteink mögött mindig két mozgósító tényező húzódik meg: az indíték és a cél. Ez az általános megállapítás párkapcsolatainkra is vonatkozik. Akkor is, amikor elkezdjük, és akkor is, amikor megszakítjuk a kapcsolatot. Sőt, menet közben is, bár akkor a legkevésbé tudatosak az indítékaink.

Ezért engedjétek meg, hogy – nagyon röviden – átnézzük ezt a fogalomrendszert. (Szükséges ez azért is, mert az utóbbi években a párkapcsolati tanácsadásban gyakran és eredményesen használunk egy specializált szükségleti hálót. A most következő áttekintés lényegében ennek a bemutatását készíti elő.)

A legszükségesebb fogalmak

A motívum (indíték) a tevékenység kiváltója, fenntartója és irányítója. A cél a tevékenység eredményének az előrevetítése. Cél nélkül nincs motívum és motívum nélkül nincs cél.

A motiváció egyik alapfogalma a szükséglet, az a hiányérzet, ami cselekvést vált ki önmaga megszüntetésére. (pl. ilyen hiányérzet a szomjúság, a cselekvés az, ha töltünk és megiszunk egy pohár vizet, ezáltal megszűnik a szomjúság). A szükséglet szélsőséges formája a drive, a leküzdhetetlen késztetés. (Gondoljunk csak a 3 napja tűző napon csónakban szomjazó hajótöröttre, aki megissza a tengervizet, noha tudja, hogy az nem oltja a szomját, és ártalmára van.) Szükségleteink általában nem egyedül jelentkeznek, hanem sokféle kombinációban, amelyek azonban nem egyenrangúak az ember számára. Rangsorolunk közöttük, és ez belső konfliktusokhoz vezethet.

A szükségletek hierarchiája

Ki ne hallott volna Abraham Maslow piramisáról, ami szükségleteink máig legelfogadottabb hierarchikus besorolását mutatja, és minőségileg két csoportot különít el a szükségletek között:

  • hiány alapú szükségletek, a D (“deficit”) szükségletek, illetve
  • növekedés alapú szükségletek, a B (“being”) szükségletek csoportját.

Az alsó emelet négy szintből, a felső három szintből áll, bár újabban már itt is felmerült egy negyedik, legfelső szint lehetősége.


A hiány alapú szükségletek

  • A piramis alján az alapszükségletek, (vagy másként fiziológiai szükségletek) a létfenntartáshoz és fajfenntartáshoz kapcsolódó szükségletek helyezkednek el. Ilyenek az éhség, a szomjúság, az élethez elengedhetetlen anyagi javak (ruha, cipő, fűtés, világítás), és persze a pénz, amiért mindezek megvásárolhatók. És ide tartozik a a fajfenntartás alapszükséglete, a szexuális késztetés is.
  • A létfenntartás megteremtése magával hozza a biztonsági szükségletek kialakulását, ami a megszerzett javak megóvását, védelmét jelenti. A biztonságos lakhatást, megélhetést, de beletartozik családi kapcsolataink, munkahelyünk stabilitása, és persze hozzátartozik egyfajta jövőkép, aminek bekövetkeztében joggal reménykedhetünk. (Ez a biztonságérzetünk rendült meg alapjaiban az utóbbi hónapokban a járvány miatt.)
  • A szociális szükségletek (vagy leegyszerűsítve a szeretet-szükséglet) az ember társas lény mivoltából fakadnak. Szükségünk van szüleink, társunk, gyermekeink szeretetére, és gyerekkorunktól kezdve fontos szerepet játszik az életünkben a csoporthoz tartozás. Tartozni szeretnénk valahová, ezért törekszünk a jó családi kapcsolatokon túl jó munkahelyi kapcsolatokra. Szükségünk van baráti körre, akikkel hasonló az érdeklődési körünk, gondolkodásunk. Ebből a szükségletből eredeztethető a sportklubok rajongótábora, sőt, a celebek rajongótábora is. A járvánnyal kapcsolatos bezártság, izoláció sokat elvesz szeretet-szükségletünk teljesüléséből.
  • Az ember igyekszik megtalálni helyét a többiek, a társai között, ebből fakad az elismerés iránti szükséglete: igyekszik elfogadtatni magát, elismertetni egyéniségét, képességét, rátermettségét. Gyermekkorunkban szüleink, tanáraink dicséretére vágyuk – ez elengedhetetlen egészséges önbecsülésünk kialakulásához. Később a kortárs csoport elismerése kerül előtérbe, felnőttként pedig a barátok, munkatársak véleménye, a tőlük jövő elismerés, megbecsülés. Mindehhez szorosan odatartozik a siker-szükséglet, ami persze sok mindent jelenthet: munkahelyi ranglétrán való előrehaladást, jelentős érdeklődést az ellenkező nem részéről, stabilan összetartott nagycsaládot stb.

Ha az alsó szintek szükségletei nem elégülnek ki, akkor állandó hiányérzetünk van (ezért hívják őket hiány alapú szükségleteknek), rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, elégedetlenek vagyunk. Kielégülésük a belső feszültségek csökkenésével jár. Célunk tehát a szükségletek okozta kellemetlen hiányérzet, sóvárgás érzésének megszüntetése. Ezek a szükségletek valamiféle betömendő üres lyukakat jelentenek az ember számára.

A hiányszükségleteken belül is van hierarchia a szintek között. Általában az alacsonyabb szintű igényeket előbb kell kielégíteni. Ha éhesek vagyunk, fázunk, vagy akár pisilni kell, nemigen tudunk mással foglalkozni. Azonban amint kielégültek, már nem működnek motivátorként. Az alacsonyabb rendű szükségletek hiánya általában elégedetlenséget okoz, meglétük azonban nem vezet automatikusan elégedettséghez. Ahhoz többre van szükség.


A növekedés alapú szükségletek

Ezeknél a szükségleteknél a cél a bennünk lévő lehetőségek kiaknázása. Itt a szükséglet kielégítése folyamatos, és a növekedés keresésével függ össze. Annak a kellemes állapotnak a folyamatos növelése a cél, hogy azzá váljunk, amit a képességeink lehetővé tesznek.

Ide tartoznak:

  • A kognitív szükségletek: a kíváncsiság, a tudni, érteni, megismerni szükséglete. Már kisgyermekkorunktól kezdve munkál bennünk, hiszen a gyermeki kíváncsiság segít megismerni, megérteni a világot, megtanulni anyanyelvünket. Ez tesz minket képessé arra, hogy megváltoztassuk a környezetünket: óvodáskorban homokvárat, felnőtt korban házat építünk. És a mostani információs társadalomban mindig akad új tanulnivaló. Élethossziglan.
  • Az esztétikai szükségletek: a szépség iránti szükséglet, a szimmetria és a rend igénye. Ezért nézünk filmet, ezért járunk múzeumba. Vagy csak megállunk egy orgona- vagy rózsabokor előtt, virágot ültetünk a kertbe vagy cserépbe az erkélyen vagy a nappaliban. Mert örömöt okoz számunkra a szépség.
  • Az önmegvalósítás szükséglete: elérni a bennünk rejlő lehetőségeket. Kiteljesíteni önmagunkat, tudni, érteni, cselekedni, netán nyomot hagyni magunk után.
  • Újabban jelentek meg olyan kezdeményezések, amelyek a második emelet tetejére is tesznek egy negyedik szintet. Ez túl a harmadik, – a bennünk rejlő lehetőségek elérését célzó – szinten ezeknek a lehetőségeknek a meghaladását, vagyis az önfejlesztés új útjai iránti szükségletünket jelentené. Az erre vonatkozó ismeretek még kialakulatlanok, némi spirituális felhangokkal, de érdemes figyelni erre a területre is.

A szakirodalom szerint a növekedési szükségletekkel csak akkor foglalkozunk, ha a hiányszükségletek már kielégítettek. Szerintem ez nem teljesen igaz, ilyen kategorikusan végképp nem. Például már az egészen kicsi gyerek is kíváncsi, tanulni, tudni akar. Szinte másról sem szól az élete. A konnektorba nem azért nyúl bele, mert rosszalkodni akar, hanem mert tudni szeretné, hogy mi van benne. Sok kisgyerek rajzol, akár a falra – mert nagy benne környezete díszítésének igénye. A siker-, vagyis az elismerés-szükséglet pedig a fejlődés, növekedés motorja lehet minden életkorban.

A szeretetszükséglet

Különleges helyet foglal el a szükségletek rendszerében a szeretetszükséglet. Első ránézésre a szeretet a harmadik szint, a társas szükségletek része, de belegondolva pillanatokon belül kiderül, hogy szétfeszíti ennek a kereteit. Persze igaz az, hogy az embernek már a élete első percétől kezdve szeretve kell éreznie magát, enélkül a csecsemő akár el is pusztulhat. A szeretet kell ahhoz, hogy biztonságban érezze magát, hogy érezze a valahová tartozás örömét, és bizony nagyon sokszor sikerként éljük meg, ha érezzük, hogy szeretnek. Innen nézve tehát a szeretet hiányszükséglet.

Azonban azt gondolom, hogy nem szorul különösebb magyarázatra, hogy önmagunk megvalósításához szükségünk van arra, hogy ne csak kapni akarjuk, hanem adni is tudjuk a szeretetet, az önzetlen szeretet-adás igénye pedig egyértelműen növekedés-szükséglet.  Szeretetet kapni és adni a szeretet két oldala.

Hiány alapú szeretetről beszélhetünk, ha a személynek fontos a kívülről jövő megerősítés, hogy ő maga szerethető, s ha ezt nem kapja meg, nem is érzi magát biztonságban, és úgy érzi senkihez és semmilyen csoporthoz sem tartozik. Ezért akarja a szeretett személyt – pontosabban azt, akitől a szeretetet kapja – minél szorosabban magához láncolni.

A növekedés alapú szeretet (önzetlen szeretet) során a személy nem függ másoktól, úgy szereti az embereket, ahogy azoknak szüksége van rá, nem úgy, ahogy neki lenne rá szüksége. Az önzetlen szeretet sohasem birtokló.


Ha Te is akarsz segíteni másoknak, hogy rendbe hozzák a párkapcsolatukat, akkor gyere el Párkapcsolati Tanácsadó képzésünkre. Az új csoportunk március végén indul. 

Érdeklődésedet az alábbi gomb megnyomásával küldheted el.

Ha további részletek érdekelnek, látogass el párkapcsolati honlapunkra, ahol minden tudnivalóról tájékozódhatsz, és részletes tematikát is találsz. 

Fotók: https://www.pexels.com/hu-hu/; https://pixabay.com/; https://unsplash.com/

Kategóriák: Párkapcsolatok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük