Huzamos stagnálás nincs. Ami nem fejlődik, az előbb-utóbb leromlik.

Nézzük picit közelebbről a növekedés kérdését. Beszélhetnék itt az élethosszig való tanulásról, arról, hogy rohanó világunkban a megszerzett tudás sajnos igen hamar elavulttá válik. De itt és most inkább személyiségünk fejlődéséről szeretnék szót ejteni.


A személyiség fejlődésének, növekedésének, integrálódásának kulcstényezője pedig az önismeret.    

Önismeret.jpg (600×399)Az önismeret nem fájdalommentes. Általában akkor leszünk kíváncsiak önmagunkra, ha szembesülünk valamelyik gyengeségünk valamilyen fájdalmas következményével. Az önismeretei munka arra való, hogy ismerd fel, hogy ezek a fájdalmas helyzetek sokszor abból keletkeznek, hogy nem vagy tisztában a gyengeségeiddel, és olyan célokat tűzöl ki, amikhez nincs elég belső erőforrásod – külsőket pedig nem keresel. (Ki tudja miért? Talán úgy hiszed, hogy nem érdemled meg. Vagy egyszerűen Férfi vagy – és az egód nem engedi, hogy segítséget kérj.) De az önismerethez az is hozzátartozik, hogy megismerd az erősségeidet, és azokat az örömöket, amikhez képességeid használatával juthatsz.

önsiker-férfi.jpg (640×458)Az önismeret a személyiség fejlesztésének alapja. Önelfogadásunk csak önismeretre épülhet. Fontos ugyan, hogy mit gondolnak, mondanak rólunk mások, de ha túlságosan fontos, akkor szerepet kezdünk játszani, és az önmagunkról alkotott véleményünk is másoktól függ. Belső fejlődésünk legfontosabb tényezője a törekvés, hogy harmóniában éljünk önmagunkkal. Az önelfogadás részterületei az önbizalom, az öntisztelet, és az önszeretet. Igen, jól olvastad: önszeretet. Nem tévesztendő össze az önzéssel. De a Bibliában is az áll: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat.” Vagyis: ha nem szereted önmagad, másokat sem tudsz igazán szeretni.

Mindhárom részterület folyamatos munkával fejleszthető életünk végéig. Az egyes részterületeken végzett munka gyakran egymásra épül. Gondoljunk például arra, hogy nehéz lenne az önszeretetünk fejlesztése, ha az önbizalom és az öntisztelet területén nem jutottunk előre. Lehetséges ugyanakkor a párhuzamos fejlesztés is, sőt az is, hogy az egyes területeken elért eredményeink automatikusan fejlesztik a következő szintet is.

Im.png (420×248)Ha önismeretünkben előre haladunk belekezdhetünk az önfejlesztés folyamatába. Az önfejlesztés – mint minden tudatos változtatás – csak szakaszosan, mindig konkrét célok felé haladva, vagy adott célok megvalósítása érdekében történhet.


A párkapcsolatban rendkívül fontos, hogy elfogadjuk, sőt, kölcsönösen támogassuk egymást a fejlődésben az élet minden területén. Ha valami felkelti a párod érdeklődését, légy kíváncsi rá. Ha valami újat tanul, nem kell neked is megtanulni. De kérdezz, érdeklődj, hallgasd figyelmesen. Néha szükség van technikai segítségre, feladatok átvállalására, források felkutatására, és beszerzésére is. De a legfontosabb, hogy bíztasd, bízz benne: képes rá – bármi legyen is az.

Érzékeny kérdés, hogy hol vannak a határok. Mindkét irányban. Mennyi terhet szabad áttenni fejlődésünk érdekében a partner vállára? Mennyi időt veszünk el tőle és a családtól? Hogyan fogjuk kárpótolni ezért? Vagy a másik oldalról: hol a segítő kritika határa, ha nem teljesen értünk egyet a párunk érdeklődésének irányával? Mikor szükséges – szükséges-e egyáltalán – hogy megóvjuk a kudarctól?

Gyakori problémát okoz tapasztalataink szerint, ha valamelyik félben erős spirituális érdeklődés támad. Előfordul, hogy ilyenkor túlságosan sok időt tölt tanulással, gyakorlással – elhanyagolva a családját. Másrészt a partner gyakran nem érti, mivel foglalkozik a párja, azt értelmetlennek, feleslegesnek vagy akár „hülyeségnek” bélyegzi. És arra is láttunk nem egy példát, amikor eleinte a kritikus fél még nem volt képes a számára új irányok befogadására, de később felzárkózott a partneréhez.

Fotók: https://www.pexels.com/hu-hu/https://pixabay.com/https://unsplash.com/


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük