Igen ártalmas szokásunk, hogy ha valami nem sikerül, vagy nem úgy történik, ahogy szeretnénk, akkor azonnal hibáztatni kezdünk valakit. Hiszen valaki biztosan hibás! Szinte mindegy, hogy másokat, vagy magunkat hibáztatjuk. Ha másokat – ezzel felmentjük magunkat a felelősség alól. Ha magunkat – azzal csak önbizalmunkat romboljuk. Az a kérdés, hogy ki a hibás egyszerűen nem visz előre. Próbáljuk meg elfogulatlanul, hibáztatás nélkül szemügyre venni a történteket, és levonni a tanulságot (ha van) a jövőre nézve. Sokkal kevesebb szenvedéssel jár, és nagyságrendekkel hasznosabb, eredményesebb!

Van egy nagyon fontos kérdés, amit el kell döntenünk: “Boldog akarok lenni, vagy azt akarom, hogy igazam legyen?” A két dolog ugyanis sok esetben kizárja egymást. Igen gyakran ugyanis úgy vitatkozunk, mintha az életünk múlna rajta. Nem elég, hogy biztosak vagyunk az igazunkban, ezt mindenki másnak el is kell ismernie.

Ez persze nem jelenti azt, hogy hallgassunk, és ne mondjuk el a véleményünket. ne álljunk ki az igazunk mellett. Azt azonban igen, hogy hallgassuk meg és tartsuk tiszteletben a másik véleményét is. Ne akarjuk feltétlenül meggyőzni őt, vagyis rábírni arra, hogy megváltoztassa a véleményét. És főként ne higgyük, hogy egyetlen megfellebbezhetetlen igazság van, és annak kizárólag mi vagyunk a birtokában.

Ha megtanulunk meghallgatni, megérteni másokat, ha valóba odafigyelünk rájuk: mit akarnak mondani, mi az igazán fontos a számukra, nemcsak jobban érezzük magunkat, de sokkal hatékonyabbak is leszünk mind a magánéletben, mind az üzleti kommunikációban.


0 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük