Nem tanítani akarlak, hanem inspirálni

 

Szilágyi Zoltán vagyok, coach és párkapcsolati mediátor

Magunkról beszélni mindig a legnehezebb, különösen a hazai kulturális közegben, ahol “az öndicséret büdös”, szerénynek lenni meg álszerénység. Nyissuk fel hát a gép tetejét, és lássuk, mire vagyok szerény, mikor a jóindulatodba ajánlom magam.

Értelmiségi vagyok. Megtanultam és szeretem használni az eszemet. Örömet okoz. Mindenre kíváncsi vagyok. A tudás a gyakorlatban is használható szakmai tudás és értékrend formájában marad meg bennem. Szerencsére ehhez – a szakemberek szerint – eléggé fejlett az érzelmi intelligencia párosul. Ezért hiszem, hogy segítő szakmámban hatékony vagyok. Mellékesen egyetemi diplomám és doktori fokozatom is van, és a legutóbb mért IQ értékem 129., de ezek szerintem nem feltétlenül kellékei az értelmiségi létnek.

Férfi vagyok. Férfiként éltem le az életemet. Az értelmiségi lét mellett ez a legfontosabb identitás-tényezőm. Szeretem a nőket. Annyira, hogy értékelni tudom azt az ajándékot, amit ők jelentenek nekünk, pasiknak.

Apa vagyok. Egy felnőtt nő édesapja, a párom felnőtt lánya és fia pedig apakorú jóbarátként fogadott el. Megtapasztaltam, hogy a gyereknevelés öröm és gond, és sokakkal ellentétben azt is tudom, hogy az utóbbi is öröm.

Biológiai (a szervezetem egészségi állapota), pszichológiai (milyen idősnek érzem magam és szociológiai (mennyinek gondolnak mások) életkorom szerint az X-generációba tartozom. Az anyakönyvi életkorom alapján nyugodtan vállalhatom a sikeres öregedés foglalkozásokat, mert fiatalabbként élek, érzek és gondolkodom, mint a személyim gondolja.

A DISC-szerinti személyiség szerkezetem: 37,5% sárga (szangvinikus), 39,6% zöld (flegmatikus), 18,8% kék (melankolikus) és 4,2% piros (kolerikus).

Családi állapotom: Karmikus kapcsolatban élek.


Néhány életrajzi adat…

Kezdjük az elején: azzal, hogy megszülettem. Ez meglehetősen régen volt. Ennek sok hátránya mellett nagy előnye, hogy sok mindent megtapasztaltam már az életemben, a munkában és a magánéletben egyaránt.

Ifjúkoromban voltam pincér és bárzongorista, életem felében a céges világban dolgoztam közgazdász-marketingesként, a másik felében ugyanezt a gazdasági felsőoktatásban tanítottam. Közgazdász vagyok, vállalkozásszervező, coch, és mediátor. Tartottam (tartok) tréningeket, voltam tanácsadó az üzleti világban. Most érdeklődésem a life-coachig,

  • az önismeret, önelfogadás, személyiségfejlődés, illetve
  • a tipikus válsághelyzetek kezelése felé fordult, ezen kívül foglalkozom
  • ügyfeleim stressz- és kiégéskezelésével, és belső egyensúlyuk, a WorkLife Balance kialakításával.

Emellett – párommal együtt – párkapcsolati coachiggal/mediációval, illetve ezek oktatásával is foglalkozunk http://medock.hu/

Szilágyi ZoltánA magánéletben túl vagyok jónéhány kapcsolaton, sőt házasságon és váláson is. Öregségemre megadta az élet, hogy megtaláltam a páromat. Átélhetünk egy olyan szerelmet, amire már egyáltalán nem is számítottunk. És remélhetőleg mindketten elég bölcsek vagyunk, és elég sok tudást, tapasztalatot gyűjtöttünk össze ahhoz, hogy megőrizzük a boldogságot, amit ajándékba kaptunk. És a boldog ember képes a megértésre és elfogadásra.


…és egy kis ars poetica

Tapasztalat, életkor (lánykori nevén: öregség)…Elgondolkodom: mennyire jó hívószavak ezek?

Használható a tapasztalat? Hiszen a világ túl gyorsan változik! A világ igen, de az emberi természet sokkal lassabban. És makacsul őrzött gyarlóságainkkal sok bajt okozunk magunknak, és egymásnak is a munka, a karrier, az emberi kapcsolatok és a párkapcsolatok területén egyaránt. A coachig során ezen dolgozunk. Ezért ebben a munkában előny a kor, és hasznos a tapasztalat.

Öregség… Tapasztalatom szerint alapvetően kétféleképpen öregszik az ember. Vagy azt hiszi, hogy mindent megtapasztalt, tehát mindent tud, és belemerevedik megrögzött értékítéleteibe és szokásaiba, vagy nyitott marad a világra, másokra, szívesen tanul a fiataloktól is, képes félretenni elő- és értékítéleteit, és egyfajta bölcsességgel, elfogadással fordul mások felé. Szerencsémre – remélem jól gondolom, hogy – nekem az utóbbi adatott meg. Férfi létemre sok érzelem, és még több empátia szorult belém.

Tapasztalat és kor… merem hinni, hogy valamiféle bölcsességet adott. Annyit mindenképpen, hogy tudjam: minél nagyobb az ember tudásgömbje, annál nagyobb felületen érintkezik a még nem ismert dolgokkal. Így aztán kíváncsi vagyok. Mindenre és mindenkire. Rád is.

Ha eljössz hozzám, beszélgethetsz valakivel magadról, aki kíváncsi rád, és – nagyon tág határok között – feltétel nélkül elfogad. Olyannak amilyen vagy. És ez az elfogadás segít abban, hogy olyan lehess, amilyen lenni szeretnél.

Nem hiszek egyetlen üdvözítő módszerben. Nem hiszem, hogy én vagyok minden bölcsesség forrása, és azt sem, hogy minden kérdésre tudom a választ. Én legfeljebb azt tudom, hogy egy adott helyzetben én mit csinálnék.

 

De az én megoldásom nem a Te megoldásod. Én abban segítlek, hogy a saját megoldásodat találd meg.

Vagyis, tényleg nem tanítani akarlak, hanem inspirálni.

És ha már ars poetica: Az élet nem arról szól, hogy megvárjuk, amíg elvonul a vihar. Az élet arról szól, hogy megtanulunk táncolni az esőben. Keress meg. Segítek felfedezni a tánc örömét, meg az élet örömét is. Ez vagyok én, Szilágyi Zoltán, és köszönöm, ha engem választasz az utadon kísérődül.