„A jövő nem az a hely, ahova megyünk, hanem az, amit mi alkotunk meg. Az odavezető utat nem megtaláljuk, hanem megépítjük.”

John Schaar

 

Tipikus fordulópontok/válságok az ember életében

A maguk idejében óhatatlanul eljönnek azok a fordulópontok az életünkben, amelyek szükségképpen alapvető változást hoznak a jövőnkre nézve.

Ilyenek az életkor előrehaladtával

  • a felnőtté válás,
  • az életközepi újrakezdés, és
  • az öregség kezdete,

vagy az az alapvető változás,

  • amikor a páros élet mellett döntünk (párválasztás/házasság), illetve
  • amikor az együttélésünket megszüntetjük (a párkapcsolatunk felbomlása/válás).

Minden életszakasz-váltás válság is egyben, még ha boldog váltás is, mint például a házasság. A válságok pedig mindig két következménnyel járhatnak: leromlást vagy fellendülést hozhatnak az életünkbe. Nagyrészt rajtunk múlik melyiket, hogy megtorpanást, visszaesést okoz-e a krízis, vagy egyben esélyt is teremt a megújulásra. Kevés megszívlelendőbb útmutatást hallom még, mint ami a mottóban van. Különösen mostanában, mikor hordószám ömlenek ránk a közepesnél is laposabb bölcsességek.

Közös munkánk során én abban tudlak segíteni, hogy minél kisebb veszteséggel, minél hamarabb megtaláld, vagy akár megtervezd és megépítsd a megújuláshoz vezető saját utat.

 


Egy új jelenség: a Kapunyitási pánik/Qarterlife crisis

A pszichológusok által néhány éve leírt jelenség a húszas éveik közepén-végén járó fiatalokat fenyegeti. A krízist átélők fő érzése az, hogy az élet egy merő kockázat, nincs stabilitás, bizonyosság, a legkisebb döntés az egész jövőt megváltoztathatja, minden állandóan változik.

A rossz közérzet, a bizonytalan jövőkép nem indokolatlan. A környezet ugyanis – leginkább a média által sugallt képhez igazodva – meglehetősen nagy nyomást gyakorol a fiatalokra, hogy minél hamarabb megtalálják helyüket, sikeresek legyenek, gyorsan haladjanak előre a ranglétrán. De gyakran nem csak a környezet fogalmaz meg a huszonévessel szemben túlzó elvárásokat, hanem neki magának is képtelen elvárásai vannak majdani életével, munkájával, egziszetenciális és anyagi karrierjével kapcsolatban.

A szociológusok kutatásai szerint sosem volt még ilyen nehéz felnőtté válni, mint most, és a probléma – talán nem is olyan meglepő – leginkább a városban élő, tanult, jómódú fiatalokra jellemző. A kutatások szerint – a két generációs ugrás miatt – annyira nagy az eltérés a pályakezdő „z” és a törzsgárdát jelentő „x” generáció között, és olyan mértékben gyorsul a világ, hogy gyakorlatilag majdnem lehetetlen lépést tartani, ami minden ízében megnehezíti a nyitást.

A jelenségről itt olvashatsz többet

El kell tehát igazodnod – új felnőtt – önmagad és a gyorsan változó világ útvesztőiben. Ebben az alábbi területeken tudlak segíteni:

  • Önismeret, alapvető személyiségjegyeid meghatározása
  • Melyek a legfőbb erősségeid, gyengéid
  • Racionális helyzetértékelés
  • Jövő tervezés
  • Célkitűzés mitől lesznek „jók” a céljaid
  • Milyen típusú munka való neked
  • Munka karrier siker öröm
  • Hogyan priorizálj
  • Hogyan lehet elérni a céljainkat
  • Tervezés, támogatás-keresés
  • Meglévő megküzdési stratégiáid feltérképezése új megküzdési stratégiák
  • Hogyan tudsz megkűzdeni a halogatással
  • Hogyan válhatsz kitartóvá és miért jó az Neked

 


Az Életközepi válság/midlife crisis

Körülbelül a 40-50 életévünk között eljön egy korszak, ami jelentős változást hoz a legtöbb ember életében. Végérvényesen tudomásul kell venni, hogy vége az ifjúságnak testi, lelki és társadalmi értelemben egyaránt. Végre nyugodtan élvezhetnénk sok-sok évi küszködésünk eredményét, – de ehelyett céltalannak, kiüresedettnek érezzük magunkat. Nem távlatot ad, hanem inkább megrémít, hogy még hátra van felnőtt életünknek legalább fele. Erre a hosszú időre új célokat kell találni, és új programokat megfogalmazni azok megvalósítására.

A jelenségről itt olvashatsz többet

Krízis ez a javából, életközepi válságnak hívják, amiből meg kell találnunk a kivezető utat, a megújulást.

Újra kell fogalmazni önmagunkat. Én ebben tudok segíteni. Új – középkorú – önmagadnak, életed új értelmének megtalálásában.


Az Öregedés kezdete

Az öregedés önmagában nem jó és nem rossz. Ahogy a fiatalság sem az. Az öregedés folyamat, ami egyszerűen csak zajlik. Tulajdonképpen a születés pillanatától kezdve. És ki mondja meg – rajtad kívül –, hogy már kezdődik-e az öregkorod? Te viszont megérzed, és nagyon fontos, hogy ne érjen készületlenül ez a pillanat.

Az öregedés nemcsak folyamat, hanem feladat is, amire idejekorán fel kell készülni. Aki teljesen beletemetkezik foglalkozásába, hivatásába, annak számára katasztrófa a nyugdíjazás. Aki egész életét családjának szentelte, annak szinte természeti csapás, ha gyerekei végleg kirepültek, esetleg még távol is élnek. Az öregség közeledtével előre, tudatosan gondolkodnunk kell érdeklődési körünk bővítésén. Tudatosan végig kell gondolni:

  • Milyen lesz majd az életem, ha nem dolgozom, és a gyerekeim is elköltöztek otthonról?
  • Mi lesz az, ami új tartalmat adhat életemnek?
  • Hogyan őrizzem meg testi, lelki szellemi függetlenségemet?
  • Mi kell ahhoz, hogy ne legyek kiszolgáltatva, másokra utalva?
  • Mit kell tennem, hogy ne függjek mások jelenlététől, gondoskodásától, törődésétől?

A jelenségről itt találhatsz továbbiakat

Mindez persze nem jelenti azt, hogy ne kérhetnénk, vagy ne fogadhatnánk el segítséget mindabban, amire rászorulunk.

Tőlem is kérhetsz és kaphatsz segítséget. Van tapasztalatom bőven, tudok példával szolgálni, és nyugodtan kijelenthetem, hogy öregnek lenni jó, csak meg kell tanulni az életkor okos megélését.


A Párválasztási/elköteleződési válság

A statisztikák itthon és világszerte egyaránt az egyedülállók részarányának rohamos növekedéséről számolnak be. A szingli lét olyan szinten vált életformává, hogy saját kultúrája is kialakult. A házasságkötés időpontja kitolódott.

A problémáról itt olvashatsz többet

Az első kérdés tehát az, hogy egyedül, vagy párosan akarunk-e élni. Hogy ennek mikor jön el az ideje? A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szingli lét számos előnyével szemben előbb-utóbb a hátrányok kerülnek túlsúlyba. A nőknél általában előbb, a férfiaknál inkább utóbb legyőzi az elköteleződéstől való idegenkedést a kapcsolat utáni vágy,

  • a vágyakozás egy társra, kapcsolatra, és
  • az igény, hogy megosszuk gondolatainkat, érzéseinket, a gondokat, bajokat, és az élet szépségeit, örömeit valakivel.

Ilyenkor két lényeges kérdés adódik.

  • tulajdonképpen kit is keresünk, ki való hozzánk, és mi kihez illünk, kihez vagyunk méltók, illetve
  • hol találhatunk rá a párunkra, és hogyan létesíthetünk vele kapcsolatot.

Ezeknek az akár életre szóló döntéseinket megalapozó kérdéseknek a megválaszolása

  • nagyon komoly önismereti munkát igényel, saját értékeink reális megítélését,
  • gyakran meglévő előítéleteink felismerését és meghaladását,
  • az összeillési kritériumok ismeretét, és bátorságot a szimpatikus,de nem hozzánk illő jelentkezők kiszűréséhez,
  • a párkeresési lehetőségek és fórumok sajátosságainak ismeretét, és
  • emberismeretet a méltatlan kapcsolatok elkerüléséhez.

A fenti szempontok mérlegelésében tudok a segítségedre lenni, másik szakmám, a párkapcsolati tanácsadás tapasztalatainak felhasználásával, remélem, meglehetősen hatékonyan.


A Pár elvesztése/válás

Van egy mítosz, ami nagy mértékben nehezíti a talpraállást válás után: „Ha tönkremegy a házasságom, akkor az egész életem tönkremegy, és soha többé nem lehetek boldog, már semmi jó nem fog velem történni.”

Ezzel szemben tény, hogy az élet-elégedettség, a boldogságérzet

  • az első időszakban (hónapokban) nagy mértékben romlik
  • annak, aki még (elég) jól érezte magát a kapcsolatban nagyobb mértékben és tartósabban,
  • de annak is, aki kezdeményezi a válást, és elmegy,
  • Féltől két év elteltével a boldogság visszatér kivéve, ha folyamatosan rágódunk a sérelmeinken.
  • A boldogságérzet fokozódhat is, mert a válás
  • utat nyit a fejlődésnek, és
  • utat nyit(hat) új kapcsolatnak is.

Ehhez természetesen le kell számolni a mítosszal, amihez már önmagában is jól jön a segítség. De igazán abban lehetek a segítségedre, hogy a lehető legkisebb sérüléssel vészeld át a válással óhatatlanul együtt járó gyászfolyamatot. Egy szakértő szerint (Sonja Lyubomirsky) a válás akkora stresszel jár, mintha az ember egy féléven keresztül minden nap karambolozna. A válás gyásszal jár. Annak is , aki úgy érzi: rossz helyzetből szabadult. Mindenki végig járja a gyászfolyamat öt nagyon megterhelő fázisát, kivéve azt a rosszabbik esetet, ha beleragad valamelyik fázisba, általában a harag, vagy a depresszió állapotába.

A válás érzelmi hullámvasút, és a személyiség számos rétegét veszélyezteti. Ezen, és a többi káros következményein megfelelő módszerekkel segíteni lehet.

Az elszakadási folyamatról és kezeléséről itt olvashatsz többet

A gyászfolyamatot gyorsabbá, és könnyebben átélhetővé lehet tenni. Kérj segítséget – tőlem, vagy mástól, de ne maradj egyedül!

Ja, és ne akarj túl hamar új társat keresni! Legalábbis ne olyat, akivel hosszú távra tervezel. Az nem megoldás, inkább újabb kudarc forrása lehet. Még nem vagy rá nyitott, még könnyen elronthatod.